A bírósági és az ügyészségi fogalmazó, az ügyvédjelölt, a jogi előadó és más jogi munkakörben dolgozó jogász jogi szakvizsgát tehet. A szakvizsga tehát a jogász számára lehetőség, de egyáltalán nem kötelesség – szakvizsga nélkül is jogász a jogász. Vagy mégsem?
Bizonyos tevékenységek esetében jogszabály írja elő, hogy a jogász szakvizsgával rendelkezzen. Ilyen például az ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői, jogtanácsosi pálya, de a munkáltatók is számos esetben megkövetelik a szakvizsga meglétét bizonyos munkakörök ellátásához.
A jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a jogi szakvizsga célja, hogy a jelölt - a joggyakorlati idő eltelte után - számot adjon gyakorlati szaktudásáról és jogalkalmazási készségéről. Tehát a cél nem más, mint maga a vizsga… Azonban az elsajátítandó anyag mennyisége, jellege nem arra enged következtetni, hogy a vizsgán valóban a gyakorlati idő alatt megszerzett szaktudásra és jogalkalmazási képességre kíváncsi a bizottság.
A jogi szakvizsga egységes, bármely jogterületen és jogi munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít. Ez azért ad némi vitára okot. Kétség kívül hasznos, ha a szakvizsgával a kézben a jogász bármilyen jogi tevékenységet végezhet. De valahol irreális, hogy ugyan olyan mélységű és terjedelmű jogszabályismeretet várnak el minden jogterületen egy polgári ügyekkel foglalkozó ügyvédjelölttől, egy büntető ügyszakos bírósági fogalmazótól, vagy egy vidéki városban dolgozó gyámügyi előadótól. Ha mégsem ugyanolyan az elvárás – tehát a vizsgán figyelembe veszik, hogy a vizsgázó „honnan jött”, akkor a szakvizsga máris nem egységes, így az egyes szakmák átjárhatósága is megkérdőjeleződik…
Egyelőre azonban ez van, ezt kell szeretni (?)
